szabadság tér veszélyei
egy asszony ma pénzt kért tőlem,
pedig én csak diák vagyok.
talán pont azért tette, mert
tudta, nemet mondani én
nem tudok. meredten néztem
( ő csak gonoszul csillogó szemmel rám )
mire óbégatni kezdet:
halálosan beteg lánya
nem tudja etetni unokáit –
majd egy diák pénzéből megteszi!
nem mertem nemet inteni.
elővettem apró, virágmintás
pénztárcámat ( hál’ istennek
az ezresem a telótokomban
bujdosott ) és aprót szórtam
barna, ráncos kezeibe.
‘Van ott még’ morogta halkan,
ám fenyegetően – még egy
százast a kezébe ejtettem.
megszámolta. hangosan. csak
a pénzem csörgött. az egész világ
némán figyelt. elbúcsozott.
az öregasszony elvitte
az ehavi zsebpénzemet.